A népegészségügyi termékadót 2011-ben vezette be a kormány, és az azóta eltelt nyolc év már kellő távlatot nyújt ahhoz, hogy a hatásait értékeljük.
A rendelkezésekre álló adatok és tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a NETA a magyar népegészségügyi célok hathatós kezelésére nem alkalmas, ugyanakkor a hazai élelmiszer-feldolgozó szektor számára egyértelműen káros következményekkel jár. Ezért a FÉSZ azért küzd, hogy az egyébként is mind az állam, mind a vállalkozások számára nagy adminisztrációs terhet jelentő külön (kis)adó kerüljön kivezetésre.
Álláspontunkat a következőkkel indokoljuk:
A hivatalos táplálkozási vizsgálatok eredményei alapján kijelenthető, hogy a lakosság bevitele az érintett tápanyagokból az adó 2011 évi bevezetése óta gyakorlatilag nem változott pozitív irányban.
Téves az a megállapítás, hogy a termékfejlesztés a NETA hatására indult el. Az élelmiszeripari termékfejlesztés olyan összetett folyamat, amely számos tényező figyelembevételével zajlik. Leginkább a fogyasztói kereslet befolyásolja a termékfejlesztés irányát. Egy hosszútávon gondolkodó vállalkozás éppen ezért nem engedheti meg magának, hogy „csupán" egy adó bevezetése következtében gyökeres fordulatot vegyen termékfejlesztési politikája. Így az is kijelenthető, hogy – bár számos konkrét termék esetében a NETA bevezetése hatással lehetett a reformulációra – összességében nem változtatta meg a vállalatok többségének termékfejlesztési politikáját. A hazai neta hatásának tulajdonított termékfejlesztések globális szinten már az adó bevezetése előtt megkezdődtek és ott is zajlanak, ahol nincs büntetőadó.
A hazai táplálkozási mutatók változatlanágában az is szerepet játszott, hogy a „népegészségügyi intézkedést" nem kísérte a fogyasztók számára befogadható (nem kioktató és tiltó jellegű), a hazai táplálkozási szokásokat figyelembe vevő, az egészséges életmód (benne a kiegyensúlyozott táplálkozás és a testmozgás) mibenlétére megtanító állami kommunikáció.
Ugyanakkor büszkék vagyunk arra, hogy a hazai élelmiszeripari vállalatok komolyan veszik a népegészségügyi helyzet alakításában játszott szerepüket és részt vesznek az önkéntes reformulációban. Elmondhatjuk, hogy a körültekintő termékfejlesztés és a táplálkozástudomány eredményeinek adaptálása mára alapkövetelménnyé vált az iparágban dolgozó felelős vállalkozások számára.
Az ÉFOSZ által 2014-ben, az „Élelmiszeripar a fogyasztók egészségéért- tegyünk együtt érte!" szlogennel indított és az egészségügyi és agrár kormányzat által is támogatott népegészségügyi célú kezdeményezés égisze alatt a résztvevő vállalkozások éppen olyan termékfejlesztési tárgyú vállalásokat tettek, amelyek esetében nem a fogyasztói (tehát piaci) igények kielégítése, hanem a táplálkozástudományi eredmények követése volt a cél. Ennek keretében a magyar piacon kapható számos termék só-, cukor-, transz- és telített zsír tartalmát, önkéntes módon csökkentették olyan ütemben, ahogy az számukra és a fogyasztók számára elfogadható volt. A NETA növelésének tehát a legszomorúbb következménye éppen az lehet, hogy az adó és az ahhoz kapcsolódó, egyes élelmiszercsoportokat megbélyegző kormányzati kommunikáció elveszi az élelmiszeripari vállalkozások önkéntes cselekvési és összefogási hajlandóságát és motivációját, hiszen hiába haladnak előre saját ritmusukban a termékfejlesztéssel, jól láthatóan ebben a törekvésükben nem kapnak támogatást a Kormányzattól. Így félő, hogy a fenti önkéntes rendszer, melyben mára a piacon jelentős súlyt képviselő, több mint harminc vállalat csaknem száz vállalása működik, nem tud tovább növekedni és a résztvevők erőfeszítései hiábavalónak bizonyulnak.
A nemrégiben jelentős beruházásokat végrehajtó magyarországi cukor előállítókat, mint teljes szakágazatot, egy lehetséges NETA emelés rendkívül hátrányosan érint. Az amúgy is erős európai kínálati piacon a gyártók számára igen nehéz helyzet alakult ki, melyben egy ilyen emelési elképzelés tovább rontja a hazai pozíciókat. Külön ki kell emelnünk azt, hogy a magyar cukoripar fejlesztését a Kormány is kiemelt fontosságúnak tartja, hiszen jelentős állami támogatással segíti az új izocukor üzem beruházást. Ennek fényében különösen érthetetlen, hogy az izocukrot felhasználó szakágazatoknak a termékeit megemelt különadóval kívánják terhelni, kérdésessé téve ezáltal az állami támogatással is létrehozott beruházás gazdasági életképességét. Emellett az adóemelés közvetve a cukor- és izocukor gyártók hazai beszállítóit (a cukorrépa- és gabona termelőket) is hátrányosan érintené, hiszen számukra jelentősen romlana a felvásárlás biztonsága.
Az adó 2011-es bevezetésének tapasztalatai azt mutatják, hogy emelése – annak mértékétől függően- 3-5 évre visszaveti az érintett termékcsoport forgalmát. Ez hangsúlyozottan jobban érinti azokat a kis- és közepes vállalkozásokat, amelyek elsősorban a hazai piacra termelnek, ezért forgalmuk száz százalékát érinti az intézkedés úgy, hogy eleve sérülékenyebb helyzetben vannak a tőkeerősebb és exportra is termelő vállalatokkal szemben. Sokuk esetében egy ilyen lépés azért is végzetes lehet, mert a visszaeső forgalom miatt keletkező bevételkiesés még inkább megnehezíti például a munkaerő megtartását vagy a munkaerőhiány miatt egyébként is szükséges korszerűsítési beruházások (automatizálás) végrehajtását. Az is megállapítható, hogy a kkv-k által az érintett termékcsoportokon belül előállított termékek nem minden esetben, de jellemzően az olcsóbb kategóriába esnek, vagyis az adóval emelt áruk arányaiban jobban nő, mint a drágább termékeké, ezért forgalmuk várhatóan arányaiban akár jobban csökkenhet. Így a termékcsoporton belül vélhetően a kkv-k által előállított termékek ebből a szempontból is még nagyobb hátrányba kerülnek.
A megnövelt adómérték tovább csökkenti a magyar élelmiszeriparban innovációra rendelkezésre álló forrásokat, noha az ágazat ma is rendkívüli lemaradást mutat ezen a területen is. Mindezek a hazai élelmiszeripar versenyképessége javulásának esélyeit rongálják és az ország beruházás vonzó képességét is komolyan veszélyeztetik.
A háztartások fogyasztására gyakorolt hatását tekintve is diszkriminatív a NETA, hiszen az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegeket hatványozottan sújtja. A kutatások alapján nem bizonyítható, hogy az élvezeti termékek fogyasztói árának emelkedésének hatására az „egészségesebb" termékek forgalma növekszik.