Napjaink egyik legégetőbb környezeti kérdése egyetlen szóval is leírható: műanyag.
Az élelmiszeripar szemszögéből ugyanakkor a műanyagok környezeti hatása nem kezelhető izoláltan. Ez azt jelenti, hogy a csomagolás nem csak azért kell, hogy kvázi legyen miben hazavinni a termékeket, hanem elsősorban és mindenekelőtt élelmiszerbiztonsági szempontból szükséges: az élelmiszereket egyrészt meg kell védeni a káros mikroorganizmusok bejutásától, másrészt meg kell akadályozni, hogy az élelmiszerekben természetes módon lejátszódó (pl. enzimatikus) folyamatok beinduljanak. Így biztosítható, hogy az élelmiszerek biztonságosan fogyaszthatók maradjanak a rajtuk jelzett időpontig. A csomagolás tehát az élelmiszerpazarlás elleni küzdelem szó szerint kézen fogható eszköze is.
Jogszabályok garantálják, hogy a csomagolás terén csakis ellenőrzött, higiéniai szempontból teljes mértékben megbízható megoldások jöhessenek szóba. Tény, hogy a legtöbb élelmiszer esetében a különböző műanyagok jelentik napjainkban a leginkább megfelelő csomagolást, de fontos az üveg, amelyben a szörpöt visszük haza, a konzervdoboz anyagát adó fémek, és a tej minőségét megőrző társított papír és műanyag is.
Az Európai Unió tagállamai a közelmúltban új, nagy ívű és igen ambiciózus intézkedéscsomagot dolgoztak ki a körforgásos gazdaságra és az egyszer használatos műanyagokra vonatkozóan. Ennek célja, hogy segítsék a vállalkozásokat és fogyasztókat a gazdaság korszerűsítésében és megerősítésében, valamint előmozdítsa az erőforrások fenntarthatóbb felhasználását. A nagyobb mértékű újrahasznosítás és újra felhasználás hozzá fog járulni az „anyagkörforgás” megvalósításához, ami a környezet és a gazdaság szempontjából egyaránt előnyös. Az összes nyersanyag, termék és hulladék legteljesebb körű hasznosítása és felhasználása elő fogja segíteni az energiamegtakarítást és az üvegházhatású gázok kibocsátás csökkentését.
A hétköznapok szintjére lefordítva a tagállamokban, így Magyarországon is jelentős mértékben javítani kell az elkövetkező években a csomagolási hulladékok visszagyűjtésének és újra hasznosításának arányát. Ez feltétlenül támogatandó, de igen nehéz feladat elé állítja majd az egész gazdaságot és a fogyasztók sokkal nagyobb fokú tudatosságát is megköveteli.
Magyarországon ma az élelmiszer és italgyártás több, mint 200.000 tonna csomagolóanyagot bocsát ki, amelynek kétharmada valamilyen műanyag, amit legnagyobb mennyiségben az üveg követ.
Felelős élelmiszergyártókként a FÉSZ tagjai aktív szerepet vállalnak a csomagolószerek okozta környezeti kihívások megoldásában. A feladat azonban összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk. A fent részletezett élelmiszerbiztonsági kockázatok miatt sajnos az élelmiszerek csomagolásához felhasznált anyagok mennyisége jelentős mértékben nem csökkenthető.
De azért van mit tenni: a körkörös gazdaság szellemében a problémát a csomagolóanyag és termékfejlesztésnél kell elkezdeni megoldani. A gyártóknak az elérhető megoldások közül ki kell választaniuk azt a csomagolási megoldást, amely alkalmazható a saját gyártósoraikon, amely megfizethető a fogyasztók számára, és amelyről bizonyosan tudható, hogy környezetvédelmi szempontból előnyös. Hiába választana például biológiailag lebomló műanyagot egy gyártó, ha az a műanyag nem feldolgozható a hulladékhasznosító üzemekben, márpedig oda fog kerülni a nap végén a lakossági szemét elszállításából. Ebből következően könnyen meglehet, hogy környezeti szempontból előnyösebb egy egyszerűbb műanyag alkalmazása, amelyet iparilag hatékonyan lehet újra hasznosítani.
A környezetbarát csomagolásban legyártott terméket ezután a környezetet leginkább kímélő módon kell eljuttatni a kereskedelmen keresztül a fogyasztóhoz. Szigorúan nézve itt akár véget is érhetne az élelmiszergyártó hatásköre, hiszen már nincs nála a termék. A termék elfogyasztása után azonban még gondoskodni kell a csomagolás megfelelő kezeléséről.
A fogyasztóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy ma a szelektív gyűjtés a leginkább környezetkímélő megoldás Magyarországon. Az elfogyasztott élelmiszerek csomagolását anyagtípus szerint kell a szelektív gyűjtőkbe helyezni. Ehhez már a gyártó „csak” információt tud átadni, tehát buzdíthatja a fogyasztókat a szelektív gyűjtésre.
A szelektív gyűjtésnek és a hulladékok hasznosításának további fázisaiban szereplőket pedig ösztönözni kell arra, hogy minél nagyobb mennyiségeket, minél hatékonyabban nyerjenek vissza ún. másodnyersanyagokká. Ehhez természetesen ösztönzőkre van szükség a mai globális gazdasági környezetben. Ez azt jelenti, hogy az újra hasznosítási folyamatokat meg kell támogatni pénzügyileg ahhoz, hogy a hasznosítással foglalkozóknak ne keletkezzen vesztesége. Ezt ma Magyarországon a környezetvédelmi termékdíj hivatott fedezni, amelynek bevételeit természetesen az állam kezeli.
Az újrahasznosított másodnyersanyag ezután már foroghat vissza a kör elejére, hogy ismét élelmiszercsomagolóanyagot készítsenek belőle. Ha szeretnénk, hogy az anyag többször is körbe forogjon a rendszeren, akkor mind a három érintett oldalnak együtt kellene működnie: a gyártók, a fogyasztók és az állam is mind kulcsszereplők.
A FÉSZ tagjai igyekeznek lehetőségeikhez képen részt venni a körforgásosság elterjesztésében, ezért nálunk már zajlanak az előkészületek az önkéntes vállalási rendszerünk kiterjesztésére a csomagolási anyagok, valamint a fenntartható gazdaság irányába mutató vállalásokkal. Az új vállalásokról hamarosan új bejegyzésben számolunk be.