Összefoglaló:
- Az innovációs járulékot a kötelezett vállalkozások az árbevételükhöz kötötten, az üzleti eredménytől függetlenül fizetik meg.
- A rendszer jelenlegi formájában nem ösztönzi közvetlenül az innovációt, és nem áll arányban az egyes vállalkozások tényleges K+F teljesítményével vagy innovációs aktivitásával.
- A járulék forgalomarányos jellege kedvezőtlen a nagy volumennel, alacsony árréssel működő élelmiszeripari vállalkozások számára. A járulék itt általános elvonásként működik, amely gyengíti a beruházási és fejlesztési lehetőségeket.
- A járulék mértéke a helyi iparűzési adó alapjának 0,3%‑ Az adóalap az inflációs hatás következtében évről évre nő.
- Más tagállamokban nincs ilyen terhe az élelmiszeripari gyártóknak.
Javaslatok:
- A jelenlegi formájában függesszük fel a járulékfizetési kötelezettséget!
- Alakítsanak ki egy valóban innovációt ösztönző és támogató környezetet!
- A központi elvonás helyett dolgozzanak ki megerősítő, ösztönző intézkedéseket a szakmai érintettek bevonásával!
Bővebben:
Az innovációs járulék jelenlegi szabályozása hátrányos a magyar élelmiszeripari és feldolgozóipari vállalkozások számára. A járulékfizetési kötelezettség nem a tényleges K+F ráfordításokhoz, nem a megvalósított innovációkhoz, és nem a hozzáadott értékhez kapcsolódik, hanem döntően az árbevételhez. Ez azt eredményezi, hogy egy vállalkozás akkor is fizet innovációs járulékot, ha valós erőforrásai, piaci helyzete vagy árrése nem teszi lehetővé érdemi fejlesztések indítását.
Gazdasági szempontból az innovációs járulék így nem célhoz kötött befizetésként, hanem praktikusan forgalmi elvonásként működik. Ez különösen problematikus az élelmiszeriparban, ahol a szabályozott árak, az erős kiskereskedelmi árnyomás, valamint a magas energia- és munkaerőköltségek eleve szűk mozgásteret hagynak a fejlesztések finanszírozására.
Az innovációs járulék forgalomhoz kötött rendszere ráadásul inflációs környezetben automatikusan növekvő terhet jelent, hiszen az árbevétel nominális emelkedése – akár kizárólag költségoldali okok miatt – magasabb járulékfizetést eredményez, anélkül, hogy a vállalkozás reálértelemben közelebb kerülne az innováció finanszírozásához.
Nemzetközi összehasonlításban számos uniós tagállamban az innováció állami támogatása közvetlen költségvetési forrásokból, célzott pályázatokkal, adókedvezményekkel vagy eredményhez kötött ösztönzőkkel történik, nem pedig általános, forgalomarányos elvonások útján. Ezek a rendszerek jobban illeszkednek az innováció természetéhez, amely hosszú távú, kockázatos és erőforrás‑igényes tevékenység.
Indokolt lenne egy olyan innovációs finanszírozási modell kialakítása, amely:
- csökkenti vagy kiváltja az általános árbevétel‑arányos járulékot,
- jobb lehetőséget ad a tényleges K+F és innovációs ráfordítások beszámítására,
- ösztönzi a technológiai korszerűsítést és a fenntarthatósági beruházásokat,
- különös tekintettel van az alacsony árréssel működő élelmiszeripari szereplőkre.
Egy ilyen rendszer hozzájárulna ahhoz, hogy az innovációs járulék valóban az innovációt szolgálja, ne pedig a versenyképességet gyengítő általános teherként jelenjen meg.