Összefoglaló:
- A magyarországi koncessziós hulladékgazdálkodási modell egy közfeladat ellátásra monopol helyzetbe hozott egy profitorientált vállalatot.
- Az átláthatatlan rendszerben nem ismertek a szelektív gyűjtés és hasznosítás valódi költségei, független audit nincs, sok a potyautas.
- Az élelmiszergyártók számára jelentős versenyhátrányt okoz, hogy EU egyik legmagasabb csomagolási EPR díjakat kell fizetniük
- A magas díjak mögött több tényező áll, a két legfontosabb:
- Nincs szétválasztva a lakossági és ún. intézményi csomagolások díja, pedig jelentős különbség van a kettő begyűjtési és hasznosítási költségei között.
- Nem veszik figyelembe a haszonanyagok értékesítéséből származó bevételeket, ami által alacsonyabb lehetne a díj.
- Egyedülálló módon csak Magyarországon kell EPR-t fizetni egy élelmiszerre, az étolajokra.
Javaslatok:
- Az EPR és DRS díjakat azonnal le kell csökkenteni legalább 50%-kal!
- Azonnal meg kell szüntetni az étolajok EPR fizetési kötelezettségét!
- Meg kell szüntetni a koncessziós társaság profit-orientált monopóliumát! Transzparens, valódi költségeken alapuló, piaci viszonyok szerint működő EPR modellre van szükség.
- Az EPR és DRS díjak meghatározásakor indokolt költségalapokon, a haszonanyagok értékét figyelembe véve, a lakossági és az intézményi csatornákat szétválasztva kell eljárni.
- Speciális csomagolásokra egyéni, vagy a koncesszión kívüli kollektív teljesítést kell lehetővé tenni
Bővebben:
A kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) rendszerek keretében a gyártók a „szennyező fizet” elv mentén anyagilag hozzájárulnak a termékeik hulladékká válásakor felmerülő szelektív gyűjtési, válogatási és hasznosítási költségekhez. Élelmiszergyártók esetében ez leginkább a termékek csomagolását jelenti (műanyag, papír, üveg, fém). Az élelmiszerfeldolgozás során felmerülő költségeknek látszólag nem nagy hányadát jelentik a csomagolások után fizetendő EPR (és DRS) díjak, ugyanakkor a kiélezett piaci versenyben minden extra költség rontja a magyarországi élelmiszergyártók helyzetét.
Az EU-ban egyedülálló módon a magyar EPR rendszer sajátos koncessziós modellben működik 2023 óta. A modellben az állam a hulladékká vált csomagolást a koncessziós társasághoz rendeli, úgy, hogy a gyűjtés és hasznosítás során felmerülő költségeket a gyártókkal fizetteti meg. Az uniós szabállyal ellentétesen a folyamat végén keletkező haszonanyagok értékével nem csökkennek az EPR díjak.
Az ipari és lakossági csomagolások díjtételei nincsenek szétválasztva, pedig a felmerülő indokolt költségek jelentősen alacsonyabban a gyártóknál eleve szelektíven tisztán gyűjtött csomagolási hulladékok esetében. Az ipari vonalon átadott szelektíven gyűjtött hulladékok után a piaci áraknál jóval alacsonyabb kompenzációt ad a koncessziós társaság. Konkrét példa, hogy amíg egy magyar gyártó 219 Ft díjat fizet minden termelés során felhasznált műanyag fólia kilogrammja után és 173 Ft-ot a papír és karton kilogrammja után, addig egy Ausztriában termelő cég csak kb. 70, illetve kb. 26 Ft-ot fizet ugyanezen tételekért.
Egyedülálló módon csak Magyarországon van EPR fizetési kötelezettség egy élelmiszerre, a sütőolajokra és -zsírokra. A koncessziós modell bevezetése előtt is nyereségesen működtetett hasznosítási láncot így feleslegesen finanszírozzák a gyártók, viszont jelentős többletköltség rakódik az étolajok bolti árára.
A rendszer teljesen átláthatatlan, a gyűjtési és hasznosítási mennyiségek, de főként a mennyiségekhez tételesen rendelt költségek nem megismerhetőek. Egy monopol helyzetbe hozott szereplő profitorientáltan lát el közfeladatot, aminek a gazdasági társaságok és a lakosság is fizeti a túlárazott költségeit.
A sajátos magyar koncessziós rendszer az élelmiszergyártók versenyképességére leginkább azért van negatív hatással, mert a termelésük során beszerzett alapanyagok csomagolásai után is magas EPR díjat fizetnek. Míg más tagállamokban az ipari/kereskedelmi csomagolások díjai indokoltan alacsonyabbak, addig Magyarországon egyetlen magas díj van érvényben anyagtípusonként.
A magyar élelmiszergyártók és a lakosság közös érdekében áll, hogy:
- Tegyék átláthatóvá a hazai EPR rendszert, a koncessziós társaság teljesítményét (újrahasznosítási arányok anyagáramonként), és a koncessziós társaság tevékenységét független auditor vizsgálja az indokolt költségek meghatározásakor.
- A díjtanácsokat valódi jogkörökkel ruházzák fel, ami által a rendszert finanszírozó gyártók érdemi beleszólást kapnak a díjmeghatározási folyamatokba.
- Válasszák szét a lakossági és intézményi díjakat annak érdekében, hogy a magyarországi élelmiszertermelésre ne rakódjon extra pénzügyi teher az EPR miatt.
- Vegyék figyelembe a haszonanyagok értékesítéséből származó bevételeket a díjmeghatározáskor, továbbá alkalmazzák az uniós szabályok szerinti ökomodulációt.
- Vonják ki a sütőolajok és -zsírok kategóriát az EPR hatálya alól, amivel az étolajok bolti ára mintegy 10%-ot csökkenne azonnal.
- Ki kell dolgozni az EU irányelv szerinti ökomoduláció körkörös gazdaságra ösztönző rendszerét