Összefoglaló:
- Az élelmiszer-vállalkozások önellenőrzési kötelezettségeit részletesen szabályozó hazai rendelet célja az élelmiszerbiztonság erősítése, azonban a jelenlegi formájában
- nem mutatható ki érdemi, mérhető hatása az élelmiszerbiztonság javulására,
- adminisztratív és pénzügyi többlet terhet ró az élelmiszervállalkozásokra,
- nem illeszkedik a környező és összehasonlítható uniós tagállamok (Ausztria, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia) gyakorlatához.
- A túlszabályozottság rontja a magyar élelmiszervállalkozások versenyképességét, különösen a kis- és középvállalkozások esetében.
Javaslatok:
- Az önellenőrzési kötelezettségeket vissza kell kapcsolni az uniós élelmiszer-higiéniai alapelvekhez, külön hazai túlszabályozás nélkül.
Bővebben:
Az élelmiszer-vállalkozások önellenőrzési rendelete túlterjeszkedik az uniós szinten kötelező élelmiszerbiztonsági előírásokon. A HACCP-alapú önellenőrzés elvét részletes, előíró jellegű adminisztratív követelményekké alakítja. A hangsúly a dokumentumok meglétén, formáján és gyakori felülvizsgálatán van, nem pedig az élelmiszerbiztonsági kockázatok tényleges kezelésén. Az élelmiszerbiztonság szintje azonban nem áll közvetlen összefüggésben az előállított dokumentáció mennyiségével.
A rendelet egységes kötelezettségeket ír elő eltérő méretű, technológiájú és kockázati szintű vállalkozások számára. Ez különösen az alacsony kockázatú, kis volument előállító üzemek esetében jelent aránytalan terheket. Az adminisztratív megfelelés gyakran külső tanácsadók bevonását teszi szükségessé, amely jelentős, az élelmiszerbiztonsági hozadékkal nem arányos költségnövekedést okoz.
A környező és összehasonlítható uniós tagállamokban (Ausztria, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia) nem jellemző önálló, részleteiben szabályozott önellenőrzési rendelet alkalmazása. Ezekben az országokban az önellenőrzés az uniós jogszabályokban rögzített HACCP-elvhez kötődik, a hatósági ellenőrzések pedig kockázatalapúak, nagyobb rugalmasságot biztosítva a vállalkozásoknak, és hatékonyabb működést a hatóságoknak.
A magyar élelmiszergyártók a többletkötelezettségek nyomán versenyhátrányba kerülnek. A megnövekedett adminisztrációs teher közvetlenül növeli a működési költségeiket, miközben az importtermékeket előállító külföldi versenytársak ezeknek a terheknek nem, vagy csak jóval enyhébb formában vannak kitéve. Exportpiacokon ez a költségnövekedés nem érvényesíthető az árban, belföldön pedig rontja a hazai termékek versenyképességét.
A jelenlegi szabályozás ezért nemcsak élelmiszerbiztonsági szempontból nem indokolt mértékű, hanem gazdasági hatásait tekintve is kedvezőtlen. Az egyszerűsítés és rugalmasság érdekében indokolt a magyar önellenőrzési rendszert visszakapcsolni az uniós keretekhez, ezáltal az állami és hatósági erőforrásokat más területeken hatékonyabban lehet felhasználni.