Összefoglaló:
- Az útdíjak mértéke Magyarországon az elmúlt években jelentősen emelkedett, különösen a nehéz-tehergépjárműveket érintően.
- Az élelmiszergyártás és ‑feldolgozás logisztikailag intenzív ágazat, amelyben az alapanyag‑beszerzés és a késztermék‑kiszállítás elengedhetetlenül közúti szállításon alapul.
- A magas útdíjak közvetlenül növelik az élelmiszergyártók költségeit, amelyek az árképzésen keresztül beépülnek az élelmiszerárakba.
- A környező országokat tekintve a magyar és osztrák rendszer a leginkább inflációgerjesztő az élelmiszerláncban, a lengyel és román modellek versenyelőnyt biztosítanak az ottani gyártóknak.
- A régióban csak Magyarországon nincs élelmiszer-ellátási láncra szabott enyhítés, ezért az útdíj rejtett élelmiszer‑adóként is műkö
Javaslatok:
- Az élelmiszer-ellátást biztosító szállítások esetében ki kell dolgozni egy differenciált, mérsékeltebb díjszabást a hazai gyártók versenyképességének javítása érdekében!
Bővebben:
Az útdíjak gyakorlatilag az élelmiszer-előállítás teljes értékláncát terhelik. Az élelmiszergyártási folyamat minden szakaszában jelentős logisztikai igénnyel működik; az alapanyagok – mezőgazdasági termékek, csomagolóanyagok, segédanyagok – döntő többsége közúton érkezik a feldolgozóüzemekbe, míg a késztermékek szintén közúti szállítással jutnak el a nagykereskedőkhöz, kiskereskedelmi láncokhoz vagy az exportpiacokra.
A magyar útdíjrendszer forgalom- és távolságalapú, amely a gyakori, nagy volumenű, de alacsony egységnyi hozzáadott értékű szállításokat aránytalanul kezeli. Az élelmiszergyártók jellemzően nagy tömegű, alacsony árrésű termékeket állítanak elő, ahol a logisztikai költségek már viszonylag kis emelkedése is jelentős hatással van az önköltségre. Az útdíjak növekedése ezért közvetlenül csökkenti az ágazat jövedelmezőségét.
További probléma, hogy ezek a többletköltségek rövid távon nem, vagy csak részben tudnak megjelenni az értékesítési árakban. A kiskereskedelmi árnyomás, az importtal való verseny és a fogyasztói árérzékenység miatt az élelmiszergyártók gyakran kénytelenek lenyelni a megnövekedett szállítási költségeket. Hosszabb távon azonban ezen terhek szükségszerűen beépülnek az élelmiszerárakba, ezáltal az útdíjak emelkedése közvetetten hozzájárul az élelmiszerinflációhoz.
Az útdíjak hatása versenyképességi szempontból is jelentős. A magyar élelmiszergyártók exportpiacokon olyan külföldi versenytársakkal szemben jelennek meg, ahol az útdíjszintek, a kompenzációs mechanizmusok vagy az alternatív szállítási lehetőségek (vasút, vízi út) kedvezőbb költségszerkezetet eredményeznek. Belföldön pedig az importtermékek esetében a szállítási költségek gyakran nem a teljes ellátási láncon belül realizálódnak Magyarországon, így az útdíjterhelés aszimmetrikusan érinti a hazai gyártókat.
A környező országokkal való összevetés alapján megállapítható, hogy a magyar – és részben az osztrák – útdíjrendszer a leginkább inflációgerjesztő az élelmiszerláncban, mivel a magas, kilométer‑ és CO₂‑alapú díjak közvetlenül és többszörösen terhelik az alapanyag‑beszerzést és a késztermék‑kiszállítást. Ezzel szemben a lengyel és a román modellek alacsonyabb, illetve nem távolságarányos díjszintjük révén érdemi versenyelőnyt biztosítanak az ottani élelmiszergyártók számára, különösen az alacsony árréssel működő tömegtermelésben.
A régióban egyedül Magyarországon nem jelenik meg semmilyen, az élelmiszer‑ellátási lánc stratégiai szerepéhez igazodó kedvezmény vagy kompenzációs elem, ami tovább súlyosbítja a hazai gyártók költséghelyzetét. Ilyen környezetben az útdíj funkciója túlmutat az infrastruktúra‑finanszírozáson: ahol a rendszer szigorúan kilométer‑ és CO₂‑alapú, de enyhítő mechanizmusok nélkül működik, ott az útdíj gazdasági értelemben rejtett élelmiszer‑adóként épül be a fogyasztói árakba.
Javasoljuk egy olyan, differenciált útdíjpolitika kialakítását, amely figyelembe veszi az élelmiszer-ellátás stratégiai jelentőségét. Ennek része lehetne az élelmiszerekhez kapcsolódó szállítások kedvezményes kezelése, az ismétlődő, rövidtávú belföldi fuvarok díjmérséklése, vagy célzott kompenzációs intézkedések bevezetése az élelmiszeripari szereplők számára.
Egy kiegyensúlyozottabb útdíjrendszer hozzájárulna az élelmiszeripar versenyképességének megőrzéséhez, az ellátásbiztonság erősítéséhez, valamint az élelmiszerárakra nehezedő költségoldali nyomás csökkentéséhez, ami össztársadalmi érdek.